Róna Dániel blogja

1. Lefutott játszma?

2017. február 16. 11:58 - RónaDániel

Noha jelenleg a Fidesz a 2018-as választás toronymagas esélyesének számít, véleményem szerint a verseny még nem lefutott: reális esélye van egy olyan forgatókönyvnek is, amelyben egyik párt se tud abszolút többséget szerezni. Az ugyanakkor nagyon valószínűtlen, hogy akár a baloldal, akár a Jobbik egymaga többségbe kerüljön.

A 2014-es parlamenti választás egyéni választókerületi eredményeiből kiindulva kifejlesztettem egy mandátumbecslő modellt, amely megmutatja, hogy az egyes pártok feltételezett szavazataránya milyen mandátumeloszlást eredményezne.

A 2010-es és 2014-es választások előtti előrejelzések, illetve a veszprémi és a tapolcai időközi választás alapján úgy tűnik, hogy a Fideszt támogatottságát jelentősen – becslésem szerint mintegy 5-6 százalékponttal – felülmérik a közvélemény-kutatók.

Az ellenzéknek nagyjából 35-40 választókerületben kellene megakadályoznia a kormánypárti győzelmet ahhoz, hogy országosan ne legyen abszolút többsége a Fidesznek. Noha matematikailag ez nem tűnik lehetetlennek, a szereplők viselkedése alapján néha kérdésesnek tűnik, hogy ennek a forgatókönyvnek az elérése mennyire motiválja őket.

Bevezetés

Szinte mindegyik közvélemény-kutató cég azt mutatja, hogy a Fidesz egyedül annyi támogatót tudhat maga mögött, mint az összes többi ellenzéki párt együttvéve: még a 2014-es – kétharmados győzelmet hozó – választás előtt bő egy évvel sem állt ilyen jól a kormány. Mi értelme van ilyen helyzetben mandátumszimulációnak, vagy akár a politikai elemzésnek?

Először is, ahogy azt be kívánom mutatni, a helyzet korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik: a Fidesz fölénye véleményem szerint törékenyebb annál, mint amit első ránézésre gondolhatnánk. Másodszor, sokszor úgy tűnik, hogy nemcsak az átlagpolgár, hanem még a politikai szereplők sincsenek tisztában az egyes választási kimenetelek valószínűségével: az “úgyis a Fidesz nyer” kijelentés helyett talán nem felesleges alaposabban megvizsgálni, hogy ennek valójában milyen esélye van, és mit kellene tennie az egyes szereplőknek, hogy ez ne valósuljon meg.

Készítettem egy mandátumbecslő programot: ez egy olyan felület, amelyet bárki viszonylag egyszerűen használhat. Az oldal elején meg kell adni, hogy mire számítunk 2018-ban, milyen szavazatarányt feltételezünk az egyes pártok esetében. A program ezután kiszámolja, hogy – bizonyos feltételek mellett – a bemeneti szavazatarányok milyen mandátumelosztást eredményeznének: magyarul megadja a választás becsült végeredményét. A mandátumbecslő program saját fejlesztésű, szerzői jogvédelem alatt áll (©). 

Az alábbi írásban felvázolom, hogy – a belinkelt mandátumkalkuláció alapján – milyen forgatókönyvek képzelhetőek el 2018-ig választásmatematikai értelemben, ezek közül melyiknek milyen a realitása, és arra is kitérek, hogy az egyes pártoknak milyen szavazatarányt kell elérniük az egyes kimenetelek megvalósításához. Az oldalon van egy külön szimulációs menüpont, ahol a program – néhány adat megadása után – felrajzolja azt, hogy milyen szavazatarány szükséges egy adott párt győzelméhez, a kormány kétharmadához, vagy éppen ahhoz, hogy patthelyzet alakuljon ki. A mandátumkalkulátort pont azért hoztam létre, hogy mindenki láthassa, hogy működik a választási rendszer, milyen összefüggések vannak a szavazati arányok és a képviselői helyek eloszlása között. Emiatt törekedtem arra, hogy átlátható legyen a módszer: a program minden egyes számról megmutatja, hogyan jött ki, a választási matematika minden egyes lépését láthatóvá és reprodukálhatóvá teszi. A kalkulációhoz tartozó magyarázatok a belinkelt oldalon a megfelelő menüpontok alatt megtalálhatóak, van külön részletes módszertani leírás is. Itt most a főbb feltételezéseket foglalom össze, mielőtt a tanulságokat ismertetném.

Fő alapfeltevések

  • A modell azzal számol, hogy – 2014-hez hasonlóan – a szavazatok 95-97 százalékát négy lista fogja megkapni: Fidesz, baloldal (talán MSZP-DK), Jobbik, és LMP (vagy helyettük a Momentum, az Együtt és a Párbeszéd, a Kétfarkú Kutyapárt, vagy ezek valamilyen kombinációja). Jelenleg szerintem nem valószínű, hogy négynél több erő is átlépje az öt százalékot: ha például a Momentum jutna be, akkor az LMP-nek és az Együtt-nek aligha maradna elég szavazó, hiszen mindegyik kispárt Budapest-központú, átfedik egymást a potenciális merítési bázisuk. Ily módon az LMP tetszőlegesen behelyettesíthető az említett alakulatok bármelyikével.
  • A pártok támogatottságának területi (egyéni választókerületi – EVK – szintű) szerkezete alapvetően változatlan marad. Azaz, ha egy párt népszerűségét 2014-hez képest megduplázza a felhasználó, akkor a párt minden EVK-ban pontosan kétszer akkora szavazatarányt fog kapni, mint amit 2014-ben egyéniben kapott: a területi mintázat változatlan lesz. (Eltekintve egy minimális változtatástól, a regionális korrekciótól, ami a 2014 utáni felmérésekben tapasztalható tendenciákkal igazítja ki a pártok támogatottságát az egyes régiókban).
  • Nemzetiségi képviselő nem jut be a parlamentbe, 199 mandátumot oszt ki a modell. Határon túliak voksait is meg kell adni, azonban ezek a szavazatok várhatóan csak egy mandátumot befolyásolhatnak.

Természetesen ezek a feltevések egyáltalán nem biztos, hogy bekövetkeznek: ezért hívjuk ezt mandátumbecslésnek. Megbecsüljük, hogy a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján, várhatóan hogyan alakul a pártok közötti mandátumeloszlás egy megadott országos népszerűségi arány mellett. 2010-ben és 2014-ben a teljesen hasonló elven működő, ugyanilyen feltételezéseken alapuló modell becslése csak 2-3 mandátummal tért el a tényleges mandátumszámoktól. Ha valaki a közvélemény-kutatási adatokat akarja a modellbe behelyettesíteni, akkor a pártválasztókra vonatkozó adatokat használja, csak ez lehet ugyanis a választási előrejelzés megfelelő indikátora (különösen kampányidőszakon kívül).

A mandátumkalkuláció eredményei

  1. A Fidesznek akkor lesz kétharmada, ha a Jobbikot legalább 19, és a baloldalt is legalább 19 százalékponttal előzi meg. (Ha a kettőből csak az egyik teljesül, akkor nincs kétharmad). A jelenlegi felmérések alapján ez a forgatókönyv tűnik a legvalószínűbbnek. Ezek a számok azon a feltevésen alapulnak, hogy az LMP 6 százalékot kap, a Jobbik és a baloldal közül a gyengébb 25 százalékot, három százaléknyi voks pedig kieső pártokra fog érkezni. (Értelemszerűen, ha a harmadik és negyedik párt  arányát alacsonyabbnak feltételezzük, akkor a győztes párt könnyebben jut kétharmadhoz.)  
  2. A Fidesznek akkor lesz abszolút többsége, ha a baloldalt legalább 5, és a Jobbikot legalább 7 százalékponttal múlja felül.
  3. Egyenlő mandátumarányra lehet számítani a Fidesz és a baloldal között, ha a baloldal 2-3 százalékponttal több szavazatot kap – a Fidesz és a Jobbik között pedig akkor, ha a Fidesz kap egy százalékponttal többet, mint a Jobbik.
  4. A baloldalnak akkor lesz abszolút többsége, ha 10 százalékponttal megelőzi a Fideszt (a Jobbik 25 és az LMP 6 százalékon tartása mellett) – a Jobbiknak pedig akkor, ha 5 százalékponttal megelőzi a Fideszt (a baloldal 25 és az LMP 6 százalékon tartása mellett).

Ezek az eredmények a szimuláció menüpontban könnyen reprodukálhatóak. Megtartva a fenti feltételezéseket, a következőféleképpen alakul mandátumkiosztás a Fidesz és a baloldal közötti szavazatkülönbség változtatásának függvényében.  

A legfontosabb eredményeket táblázatban is összegeztem. Tehát például a Fidesznek az abszolút többséghez 5 százalékpontos előnyre van szüksége a baloldallal, 7-re a Jobbikal szemben. feltételezve, hogy a harmadik és negyedik párt 25 illetve 6 százalékot kap, mindezt határon túli voksok nélkül. 

 

Miért van az, hogy a baloldalnak ugyanahhoz a mandátumarányhoz magasabb szavazati arányt kell elérni, mint a Jobbiknak és a Fidesznek? Azért, mert a kormány 2011-ben a baloldal ellen kalibrálta be a választási rendszert: a baloldali választókerületek átlagosan valamivel nagyobb lélekszámúak (körülbelül 80 ezer fősek), mint a kormánypártiak (kb. 75 ezer fősek), így a baloldali választók szavazati súlya valamivel kisebb. Ebből fakad az, hogy ugyanahhoz a mandátummennyiséghez a baloldalnak  kb. 3 százalékponttal több szavazatra van szüksége (ez nagyjából százötvenezer voks). A Jobbiknak ilyen hátránya nincs. Ez talán abból is megmagyaráz valamit, hogy a Fidesz kampánygépezete miért a Jobbikot vette célkeresztbe az utóbbi hónapokban. 

Jelen pillanatban a baloldali vagy jobbikos egyedüli többség teljesen irreálisnak látszik, de a mandátumegyenlőség is igen távolinak tűnik – sőt, még a Fidesz többségbe kerülésének megakadályozása sem tűnik egyszerűnek. Az alábbi táblázatban láthatóak a jelenleg személyes (face-to-face) felmérést végző kutatások legfrissebb eredményei, és azok átlaga. Mivel a személyes kérdőívezésnél jóval magasabb a válaszadási arány, mint a telefonos kutatásoknál, ezért a továbbiakban is csak ezeket fogom figyelembe venni. (A baloldali pártok eredményei összeadva szerepelnek, noha kérdéses, hogy mennyire lehet összeadni az MSZP, DK, Együtt, Párbeszéd és a Liberálisok támogatottságát.) 

Legfrissebb felmérések eredményei a pártválasztók százalékában

A táblázat alapján tehát a Fidesznek nemcsak a győzelme, a kétharmada sem forogna veszélyben. (Érdemes beütni a számokat a mandátumkalkulátorba). Véleményem szerint azonban a Fidesz támogatottságát jelentősen – a választani tudók között nagyságrendileg 4-6 százalékponttal – túlbecsülik a felmérések, így a Fidesz többségének borítása már egyáltalán nem lenne lehetetlen.

Miért gondolom, hogy a Fideszt túlmérik a kutatások?

Először is, a közvélemény-kutatások megbízhatóak, nagyon ritkán fordul elő, hogy szisztematikusan több kutatóintézet is hibahatáron túli tévedéssel mér. Amikor mégis ilyen történik, akkor ennek – legalábbis utólag – tudni szoktuk a szakmai okát. A hazai eltérések jórészt éppen a Fidesz túlbecslésében nyilvánulnak meg: a kormánypárt híveinek nincs okuk a rejtőzködésre, hiszen nagy többségben vannak (hallgatás spirálja elmélet). 2010-ben 6, 2014-ben 5 százalékponttal mértek többet a közvélemény-kutatók a Fidesznek, mint amennyit ténylegesen kapott az országgyűlési választáson. Ezzel a jelenséggel persze tisztában vannak a kutatók is, ezért a választás előtt többen úgynevezett szakértői becsléssel korrigálják a mért adatot: néhány százalékponttal “lekerekítik” azt a Fidesz esetében, így általában növelik az előrejelzések pontosságát. Az is intő jel lehet a Fidesz számára, hogy a teljes népességben – és különösen a bizonytalanok között – többségben vannak azok, akik kormányt szeretnének váltani, csak sokan közülök (még) nem találtak megfelelő alternatívát.

2015 februárjában a veszprémi, áprilisában a tapolcai időközi választáson szerepelt a Fidesz lényegesen rosszabbul, mint amit a közvélemény-kutatások alapján várhattunk volna. Veszprémben 33.8, Tapolcán 34.3 százalékot ért el a Fidesz – márpedig egyik EVK sem számít baloldali vagy jobbikos fellegvárnak, a kormánypárt 2014-ben mindkettőben nagyjából az országos eredményével egyszintű támogatottságot ért el (sőt, Veszprémben kicsit jobbat). Ez alapján nagyon valószínű, hogy 2015 tavaszán a Fidesznek nem lett volna meg az abszolút többsége egy előre hozott országos választáson – pedig a felméréseket akkor is viszonylag magabiztosan vezette! Két olyan EVK-t bukott el a Fidesz, amit egy éve még 20 százalékpontos fölénnyel nyert meg. A mandátumbecslő modell a veszprémi időközi alapján 31, a tapolcai alapján pedig 34 százalékos országos támogatottságot kalkulált a kormánynak: ilyen országos népszerűség mellett kapta volna meg a két időközin tapasztalt szavazatarányt (a modell abból indul ki, hogy a körzetek közötti erősorrend, az arányok nem változtak érdemben 2014 óta). A személyes megkérdezéses közvélemény-kutatások átlaga szerint a kormánypárt 2015 februárjában 38, áprilisában pedig 37 százalékon állt, tehát ez alapján úgy tűnik, hogy a veszprémi időközi idejében átlagosan 7, a tapolcai alatt pedig 3 százalékponttal becsülték túl a Fidesz népszerűségét a felmérések.

Természetesen vitatható, hogy egy időközi választásból milyen mértékben lehet országos tendenciákra következtetni. A szkeptikusok ilyenkor leggyakrabban hangoztatott érve, hogy az ellenzék egy-egy időközire jobban tud mozgósítani, mint az országos választásra – de ez a Fideszre is igaz! Az ugyanakkor vitathatatlan, hogy pont az időközik után, 2015 nyarán-őszén következett be a fordulópont: a migránsválság rendkívüli módon megszilárdította a Fidesz helyzetét.

Milyen esélyek vannak most?

Ha a fenti érvelést elfogadva azt feltételezzük, hogy a kutatások most is hasonló mértékben felülmérik a Fideszt, akkor a valós támogatottsága 44 százalék körül lehet, míg a többi párté kicsit magasabban: az elvesző 5 százalékból adjunk hozzá másfél-másfél százalékot a Jobbikhoz és a baloldalhoz, egyet pedig az LMP-hez, így Fidesz 44, Jobbik 19, baloldal 28, LMP 5 erősorrendet kaphatunk. Ezzel a Fidesz még mindig magabiztosan – majdnem kétharmaddal – nyerne, de egy veszélyes zónához érkezne el: ha további 6 százalékpontnyi szavazója elbizonytalanodna és a baloldal meg tudna szólítani ugyanilyen nagyságú bizonytalan tömeget (vagy a Jobbik egy kicsit többet), akkor máris hibahatáron belüli közelségben lenne az abszolút többség elvesztése. Ez egy kampányban, ahol rendszerint jelentős bizonytalan szavazói tömb aktivizálódik – akik nagy része eleve kormányváltást akar –, egyáltalán nem tűnik lehetetlennek. Annál is inkább, mert ennek a bizonytalan tömegnek jó része már ott volt az ellenzéki pártoknál 2015 tavaszán.

A mandátumbecslés szerint a biztos abszolút többséghez 106-ból nagyjából 67-70 EVK-t kell megnyernie a Fidesznek (ez egyébként igaz a baloldalra és a Jobbikra is). Úgy is mondhatjuk tehát, hogy az ellenzéknek (baloldalnak és a Jobbiknak együttvéve, de nem együttműködve) 36-39 EVK-ban kell megakadályoznia a Fidesz győzelmét (2014-ben ez mindössze 10-ben sikerült). Mivel a választókerületek erősorrendje, a támogatottság területi mintázata nagyfokú folytonosságot mutat a választások között, ezért már most lehet tudni, hogy melyik az a nagyjából 40 darab EVK, amelyben eldőlhet a többség. Az ellenzéknek tehát nincs más dolga, mint erőforrásait az alábbi körzetekre összpontosítani:

Érdemes megfigyelni, hogy a baloldal és a Jobbik között kicsi a konfliktuszóna: csak az egyik miskolci körzetben, Dunaújvárosban és Nagykanizsán lehetnek mindketten „érdekeltek”. A fenti felsorolás a modell számain alapuló, szubjektív megfontolásokkal (például helyi polgármesterek megléte) kiegészített becslés. Természetesen számos tényező van, amit még sem a modell, sem az én szubjektív becslésem nem tud figyelembe venni (jelöltek személye legtöbb helyen még nem is ismert).  

Végül, nem gyakran, de a magyar politikában is történnek teljesen váratlan események: az említett időközik mellett például ilyen volt a Jobbik és az LMP berobbanása, de arra se gondoltak volna sokan, hogy egy két hónapja még teljesen ismeretlen szervezet összegyűjt 266 ezer aláírást Budapesten, mindössze 30 nap alatt. Ha alapvetően megváltozik a politikai paletta, akkor természetesen a modellt is hozzá fogom igazítani. A fenti megjegyzések a jelenlegi, 2017 februári állapotot tükrözik. 

***

Összességében tehát véleményem szerint pusztán matematikai alapon még nem dőlt el, hogy a következő ciklusban is tud-e egyedül kormányozni a Fidesz, így nem biztos még az sem, hogy a 2018 után következő miniszterelnököt is Orbán Viktornak hívják majd.  

Ugyanakkor természetesen a választási matematika függ attól is, hogy a szereplők mennyire racionálisak és mennyire egyenlő a versenyhelyzet (kampányolási feltételek, médiaviszonyok) - márpedig az ellenzék e tekintetben elég rosszul áll. Az igazán furcsa az, hogy néha a szemlélőnek az a benyomása, hogy maguk az ellenzéki politikusok sem mérik fel helyesen az esélyeiket. Vona Gábor még pár napja is azt nyilatkozta, hogy csak azzal lenne elégedett, ha a pártja egy százalékkal megelőzné a Fideszt, különben lemondana – márpedig ez az előzés teljesen valószínűtlennek tűnik most. A baloldalon pedig az illúziók helyett inkább a kishitűségnek vannak jelei, egymást is gyakran azzal vádolják a baloldali politikusok, hogy nem érdekeltek a kormányváltásban – nyilvánvalóan abból a megfontolásból, hogy “a Fideszt úgysem lehet legyőzni”. Pedig könnyen lehet, hogy sokkal inkább az ilyen beletörődő hozzáállás, mintsem a választási matematika az, ami bebetonozza a Fideszt.

 

 

****

köszönöm az eddigi visszajelzéseket, kommenteket, a választókörzetek felsorolását kiegészítettem Tiszavasvárival és Szekszárddal

19 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ronadaniel.blog.hu/api/trackback/id/tr8912264116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Geo_ 2017.02.22. 11:51:53

Nagyon nagy munka lenne + 1 pártot bevonni a modellbe? (Fidesz, Jobbik, "Régi bal", LMP + "újak")?

Drednaught 2017.02.22. 12:19:46

Ez a játék a számokkal elég nevetséges.
Arra emlékeztet, mint mikor a kézilabdában 8 perc van hátra és 5 gólos hátrányt kéne ledolgozni és azt számolgatják, hogy hány támadást kéne kivédekezni és utána egyből ólt dobni a döntetlenhez...
Egyrészt az optimista forgatókönyv csak egy optimista forgatókönyv, másrészt elég naiv dolog valamire apellálni, aminek 52 percig nem is volt nyoma addig a pályán.
A legvalószínűbb mindenképp az, hogy a felmérések körülbelül jók és körülbebül ugyanez marad a helyzet egy évmúlva is.
A baloldalból nem lesz fönixmadár, a Fideszt pedig eddig sem söpörték el azok a botrányok, amiknek el kellett volna söpörni őket a súlyuknál fogva, szóval semmi nem is fogja megtenni a következő egy évben.
Egyszerű többség lesz a vége, ez van, get over it.

Amúgy meg érdemes elgondolkodni rajta, hogy mi lenne a jó végkifejlet?
Fidesz kétharmad és teljhatalom? Még mit nem.
Fidesz kisebbségi kormányzás? Politikai káosz lenne és újabb választások, zuhanó tőzsdével és árfolyamokkal.
Jobbik kormány? Na ne :) ÉS persze az is kisebbségi... Úgy járnánk, mint Haiderék.
Baloldali "összefogás" kisebbségi kormánya? Lásd kettes pont.
Baloldali többség? A hatoslottó esélyesebb.
LMP-s többség? Persze, 4%-ból 51%...
Momentumos szárnyalás a csúcsig?
Vicces elmélet, hogy a destruktív, agresszív kismalacos attitűd, a "nem, azt sem, meg amazt sem", ami a Fidesz hibáira épít egyedül, az meddig vinné őket, ha kormányon lesznek és már nem lehet kire mutogatni. Egyszer kifogynak az olimpiákból és Paks2-ből. Akkor majd aláírásokat gyűjtenek minden egyes kérdésben?
Kb olyanok lesznek, mint az új South Park évadban Garrison és Caitlyn párbeszéde arról, hogy mi a faszt is fognak csinálni, ha majd elnök és alelnök lesznek...
Ennyi erővel még az is jobb ötletnek tűnik, ha Peidl Gyula újra összeáll egy koncert erejéig a jobboldali szakszervezetekkel és beengedi a románokat.

Hívő hitetlen 2017.02.22. 13:35:49

A Fidesz 96-10 arányban vitte az egyéni körzeteket 2014-ben Ha a 9,6%-nyi balos körzet átlag 75/80 arányban súlyozódik alul, ebből hogy jön ki, hogy a baloldalnak 3%-kal több szavazatra van szüksége a mandátumegyenlőséghez? Különös tekintettel arra, hogy 53-53 egyéni körzetet szereznének meg, tehát nem lehetne az eddigi balos körzetek alapján számolni. Remélem, a többi becslés ésszerűbb.

RónaDániel 2017.02.22. 14:53:56

@Geo_: köszi a kommentet, sajnos a válasz igen, nagyon nagy meló lenne! De nem ezért nem csináltam még meg, hanem mert egyelőre (számomra) nem látszik, hogy az új baloldal listája bekerülne a parlamentbe (ide csak az Együtt és a Párbeszéd tartozik jelen pillanatban, a Momentum és az LMP teljesen különutasok). Ha körvonalazódik egy erős új blokk, akkor majd kiigazítom a modellt

RónaDániel 2017.02.22. 14:55:47

@Hívő hitetlen: nem a 9,6%-nyi EVK, hanem az összes körzet tekintetében igaz, hogy a baloldaliak átlagosan nagyobbak valamivel

Geo_ 2017.02.22. 15:00:49

@RónaDániel: Kösz, gondoltam :-(

De addig is, kérlek, terjeszd az alábbi poszt utolsó mondatát :-)

amire szükség van a cél eléréséhez, azt nem "összefogásnak", hanem egy időben és terjedelemben a minimumra korlátozott alkotmányos megállapodásnak kell nevezni és tekinteni.

geo1.blog.hu/2017/01/12/ki_mit_kurt_el?

ridenschneider 2017.02.22. 15:10:17

Minden tiszteletem a szimpatikus szerzőé, de ez a poszt felesleges. Ám ha ezt bevalljuk, akkor kiderülhet, hogy lehet, hogy maga a political science (és az empírikus alapú társadalomtudományi kutatások) nem olyan exact tudomány, mint amilyennek hinni szeretnénk. Ez pedig nyilván nem lehetséges.

Az OK, hogy az egyesült baloldalnak 5-(6-8) pontnyira kell megvernie a Fideszt (pontosabban a jobboldal dominns pártját) országosan, csak, hogy minimális többsége legyen a parlamentben (a 6-8 azt hiszem a haza és haladás blogján jött valamikor ki néhány éve). Ezzel még nem lehet kormányozni, pláne nem elszámoltatni Orbánékat, de a helyzet nyilván megváltozna (mert megváltozik, ha új hatalom jelenik meg). De az én következtetésem ebből csak annyi, hogy a - ma ismert - baloldal ilyen-olyan okból hátrányban van ebben a választási rendszerben. Ezt megállapíthajuk.

De ezen túl olyan sok feltételezéssel él, kell éljen a szerző, amely a gyakorlati jelentőségét megkérdőjelezi ennek az eszmefuttatásnak.

Még az USA-ban, sokkal több adatsorral, egyérelműbb, jobban tanulmányozott választási rendszerrel stb. is mindenki bukta az előrejelzéseket (jó, ott valószínűségek voltak, és Nate Silver 30%-ában reálisan benne volt, hogy Trump nyerhet is, de ő csak egy kisebbség volt, a többi elemző, szakértő 90% fölött hozták a valószínűségeket és ezt egy normális ember egyértelmű jóslatnak tudja csak interpretálni). Hiába a big data, szegmentált kampány, micro-targetig, Trump sokkal kisebb költséggel, "ground game" nélkül stb. nyert.

Az, hogy mi lesz egy év múlva, nem tudhatjuk, baromi sok mindentől függ - kezdve attól, hogy a Fidesz népszerűsége valószínűleg már most is kisebb, mint az a közvéleménykutatásokból kiderül. Érdemes megnézni, hogy 2010-ben, meg 2014-ben mennyire mérték felül a Fidesz népszerűségét vs. a tényleges szavazatok és azzal egy picit korrigálni a jelenlegi feltételezéseket.

Arról nem beszélve, hogy miért bízunk meg a közvéleménykutatókban, pl. olyanokban amelyek közismerten dedikált propaganda cégek vagy pénzmosodák (pl. Nézőpont). A forráskritika még akkor is indokolt, ha egyébként nagyvonalúan feltételezzük, hogy a közvéleménykutatás mint módszer működik 2017-ben Magyarországon.

Elképesztő a félelem az emberekben és ez még akkor is így van, ha Budapesten mindenkit meglepve 266 ezer aláírást össze lehetett szedni ennek ellenére. De, hogy vidéken ki válaszolnak közvéleménykutatóknak és mit, az egy nagyon komoly metodológiai kérdés - mert ott még nagyobb a félelem és visszahúzódás (ezt személyesen látom).

Én azt gondolom, hogy nagyon nagy az elégedetlenség országosan, kb. 4 vagy talán csak 5 emberből 1 lelkesedik valóban Orbánért (ha most kicsit korrigálunk a közvéleny-kutatási számokon), ami nem egy kifejezett népszerűséget mutató szám.

Ezzel lehet trükközni, választási rendszerekkel játszani, propagandát csinálni, de ez nem Putin vagy Erdogan népszerűsége, akik mögött (még ha Putinnál a magas olajár miatt is) volt teljesítmény, nagyon komoly, fenntartott GDP növekedés. Ezért sok mindent megbocsátanak a korrupt vezetőnek.

Orbán mögött nincs teljesítmény, semmi nem javult vagy működik jobban mint 6-8 éve. Sőt. Én azt gondolom, hogy - minden nyilvánvaló technikai nehézség ellenére - 2018 sokkal nyitottabb, mint azt a politikusok elképzelik, de talán nem a most ismert (elöl lévő) arcok számára, a most ismert stratégiákkal.

Ha egy autokrata elveszti a támogatását és már csak az ország egynegyede vagy annál is kevesebb a híve, akkor - lehet ám ez a csoport példátlanul fegyelmezett - várható, hogy olyan dolgok történnek, amire senki sem számít (pl. 266k aláírása a félelem ellenére). De gondoljunk bele, hogy a Fidesz 2014 óta minden országgyűlési választást vagy éles helyzetet (népszavazás vagy most ez az aláírásgyűjtés) nagy meglepetésre elvesztett, elbukott. Kicsit gyakran lepődünk meg, hogy a Fidesz ezeket bukja (most a migráns szavazást ne vitassuk, csak nézzük meg a fidesz politikusainak arcát annó vasárnap este, mikor bejelentették, hogy 15Mrd forint ellenére még csak 40%-nyi érvényes szavazat sem volt egy olyan kérdésben, amiben 85% egyébként egyetértett, ezek az arcok bizonyítják a fideszes buktát). Lehet, hogy nem kéne. Egyetértek azzal, aki azt mondja, hogy nem a Fidesz erős, hanem ez a konrét ellenzék a gyenge (vagy kollaboráns).

Szerintem az ellenzéki politikusoknak kevesebbet kellene foglalkozniuk a számokkal és közvéleménykutatásokkal és sokkal többet a saját meggyőződésükkel (már ha van ilyen, mert a szavazók megérzik, ha valaki semmiről nem gondol semmit).

RónaDániel 2017.02.22. 17:33:58

@ridenschneider: sok mindennel egyetértek, de a blognak nem az a célja, hogy megmondja, hogy mi lesz egy év múlva. Csak azt kívántam megmutatni, hogy minek kellene történnie az egyes forgatókönyvek megvalósulásához: hány százalék kell a kétharmadhoz, stb. Elég sok helyen hangsúlyoztam, h ez nem jóslás, hanem becslés

Boross Bence 2017.02.22. 23:12:52

@ridenschneider: A Závecz Research és a Policy Solutions 2016 novemberi mérése szerint a magyarok 61%-a szerint "rossz irányba mennek a dolgok":

www.policysolutions.hu/userfiles/Policy_Solutions-ZRI_Az_elegedetlen_szavazok.pdf

Az elégedetlenek 61%-os aránya nem cáfolja a fenti szimuláció bemeneti adatait, mert azok a pártot választani tudókból indulnak ki.

A reménynek az adna alapot, ha megmutatnád, hogy a tényleg létező elégedetlenség miként fog ellenzéki pártok melletti szavazattá átalakulni. Ez viszont már túlmutat a választástechnikai elemzésen.

Két új politikai fejlemény van 2017 februárjában: az MSZP előállt egy új programmal és egy új miniszterelnök-jelölttel, valamint megjelent a Momentum, így ők még fordíthatnak a trendeken, de a többiek jelenlegi - a Jobbiknál 3, a többieknél 7 éve változatlan - politikai irányvonala láthatóan nem elég vonzó, képtelen új szavazók elérésére. A két új fejleményről pedig legkésőbb idén őszre megtudjuk, hogy valóban mozgósítanak-e, és ha igen, mennyire, vagy kudarcos vállalkozások voltak.

huntejesember 2017.02.22. 23:41:21

Igazat kell adnunk abban @RónaDániel nek, hogy az agenda-setting theory alapján a Fidesz előnyösebb pozícióban van az ellenzékhez képest. Sokan követik a közszolgálati rádió/televízió adókat + a kormányközeli hírorgánumokat, az ő számukra bemutatott hírek nézőpontja(agenda framing) már nem teljesen objektív. Ha Zaller érvelését elfogadjuk, akkor látjuk, hogy a pillanatnyi véleményük(opinion statement) könnyedén formálható, elsikálva az ellentétes érveket. Mindeközben törekednek az egyszerű jelmondatokra, hogy befogadhatóbb információk alapján alkossanak véleményt a választópolgárok. A média tehát nem hatalmi ág, de elég mély hatást gyakorol a lakosságra. Továbbá az emberek gyakran beleesnek az önmegerősítés csapdájába, azaz a prediszpozíciójukkal ellentétes tényeket is könnyedén hagyják figyelmen kívül.
@Boross Bence
"Két új politikai fejlemény van 2017 februárjában: az MSZP előállt egy új programmal és egy új miniszterelnök-jelölttel, valamint megjelent a Momentum, így ők még fordíthatnak a trendeken, de a többiek jelenlegi - a Jobbiknál 3, a többieknél 7 éve változatlan - politikai irányvonala láthatóan nem elég vonzó, képtelen új szavazók elérésére."
Ezekkel az állításokkal azért vitatkozhatnék. Az MSZP programja nem teljesen új, tulajdonképpen 2010 óta az lenne a feladatuk, hogy elhitessék az állampolgárokkal, hogy a 2010-es állapot nem tér vissza. A Momentum Mozgalomnak pedig erősen kell ügyelnie, hogy ne sodródjon identitás-válságba. Jellemző ugyanis, hogy az emberek jól elolvassák a pártprogramot, amiben akárhogy hangsúlyozhatják a középre helyezkedést, mégis besorolják őket jobb vagy baloldalra. Ma már lassan ott tartunk, hogy ami nem Fidesz vagy Jobbik(bár a néppártosodással már őket is kezdik átsorolni), az bolsi-libsi-komcsi-balos-stb. különböző variációkban és sorrendben. A Jobbiknál pedig éppen most zajlik/zajlott le egy változás, melyben próbálnak új szavazókat elérni, hiszen neki is(mint minden ellenzéki pártnak) a sok bizonytalan szavazóra fáj a foga.

Boross Bence 2017.02.23. 00:02:53

Az elemzés azt sugallja, hogy a Fidesz leváltásának az a járható útja, ha a Jobbik és a "baloldal" "titokban" összefog: az ellenzék a 39, általa leginkább nyerhető EVK-ra koncentrálja a kampányerőforrásait, 1:2 arányban felosztják a fenti táblázatban mindkét oszlopban szereplő három EVK-t, és mondjuk (14-2=) 12 EVK-t a Jobbik, (28-1=) 27 EVK-t pedig a "baloldal" kap meg saját terepnek. De akár azt is mondhatjuk, hogy nem csak a kampányerőforrásokat koncentrálják egyeztetve, hanem a nagyobb győzelmi esély érdekében túlmennek ezen és a 12 jobbikos EVK-ban a "baloldal", a 27 "baloldali" EVK-ban pedig a Jobbik egyáltalán nem is indít saját jelöltet.

Ez viszont azzal a politikai kockázattal jár, hogy a Fidesz leleplezi az új "Összefogást", és a saját pártjukban emiatt csalódottak inkább otthon maradnak és nem szavaznak, ami a stratégia működési esélyeit csökkenti. Tegyük fel, hogy ennek ellenére működne a stratégia és a Fidesz elveszítené az abszolút parlamenti többségét. Mi történne ekkor?

1. lehetőség: kisebbségi Fidesz-kormány alakul, ez instabilitást eredményezne

2. lehetőség: új választásokat írnának ki, ez is instabilitást eredményezne

3. lehetőség: koalíciós kormány alakul, mégpedig

3a: Fidesz-"baloldal"-kormány
3b: Fidesz-Jobbik-kormány
3c: Jobbik-"baloldal" kormány
3d: nagykoalíció

Kérdéses, hogy a négy aleset közül melyik lehet stabil kormánykoalíció, melyik lehet kétharmados többségű, és hogy melyikben lehetséges új választási törvényt alkotni.

Geo_ 2017.02.23. 01:46:55

@Boross Bence: ha már nem tud győzni a "baloldal" - akkor egy Fidesz-Jobbik koalíciót kellene legalább elérni - de még ehhez is nagyon össze kell szednie magát a "baloldalnak".

De ehhez meglehetősen kevés esély látszik - most: valasz.hu/itthon/sokkol-a-momentum-vezetoje-2018-ban-a-fidesz-nem-verheto-2022-a-cel-122649

RónaDániel 2017.02.23. 10:53:39

@Boross Bence: én nem sugalltam, hogy a Jobbik és a baloldal "titkos összefogására" van szükség a Fidesz többségének megakadályozása érdeklében: sőt, éppen azt mondtam, hogy nem is kell egyeztetniük, mert úgyis máshol van a nyerhető körzeteik (3 kivétellel). Ha nem állítanak jelöltet egymással szemben, az nagyon kontraproduktív lenne

azzal viszont teljesen egyetértek, amit az egyes forgatókönyvekről írtál

Hívő hitetlen 2017.02.23. 12:24:38

@RónaDániel: "nem a 9,6%-nyi EVK, hanem az összes körzet tekintetében igaz, hogy a baloldaliak átlagosan nagyobbak valamivel" Ezt gondolja újra át. Egyedül az EVK-k számítanak, mivel a szavazókörzetekben összegyűlt szavazatokat minden korrekció nélkül összesítik. Nem beszélve arról, hogy a posztban még ezt írta: "A baloldali választókerületek átlagosan valamivel nagyobb lélekszámúak (körülbelül 80 ezer fősek), mint a kormánypártiak (kb. 75 ezer fősek), így a baloldali választók szavazati súlya valamivel kisebb. " Választókerületek, nem körzetek...

Ezt is írja: "2010-ben 6, 2014-ben 5 százalékponttal mértek többet a közvélemény-kutatók a Fidesznek, mint amennyit ténylegesen kapott az országgyűlési választáson. Ezzel a jelenséggel persze tisztában vannak a kutatók is, ezért a választás előtt többen úgynevezett szakértői becsléssel korrigálják a mért adatot: néhány százalékponttal “lekerekítik” azt a Fidesz esetében, így általában növelik az előrejelzések pontosságát." Akkor most korrigálnak vagy nem, túlmérnek vagy nem?

ridenschneider 2017.02.23. 16:28:54

@Boross Bence: Nem tudom, hogy az MSZP programja mekkora esemény, szerintem a választók nem igazán olvasgatnak pártprogramokat. A 266 ezer aláírás megszerzése az nagy esemény, mert ebből sokaknak azért leesik, hogy Orbán már - legalábbis Budapesten - nem olyan erős.

Régebben az volt az imige, hogy neki minden sikerül, aztán kiderült, hogy 15 Mrd forint ellenére nem sikerült érvényes népszavazást összehoznia, most meg le kell mondani a nagy álmát (persze attó még épít, csak a Népstadion most 190 Mrd-nál tart) mert meglepetésre csak Budapest sokkal több aláírás összejött mint amire bárki számított. (Én szerintem az első nap az sem volt világos, hogy akár a 138-at megütik, erre a végére a duplája jött össze). Ez egy "esemény". Orbán már nem mindenható - ez 2017-re leesik sokaknak.

Én csak azt mondom, hogy direkt a számokból nem olvasnám ki, hogy mekkora a változás lehetősége és a túlzott hivatkozás a számokra félrevezető lehet. Ezt vagy érzi egy politikus és hisz benne, vagy kétségbeesetten próbál számokkal kombinálni, de úgy járhat mint Clinton.

Az kérdés, hogy kik fognak őszig még a politikában megjelenni, ma éppen Gémesi György jelentett be egy tervet. Én csak azt mondom, hogy nagyobb a tér, mint ami a számokból és a szakértők véleményéből tűnik. 2018 nem lefutott, még ha szinte mindenki ezt is mondja. Persze, hogy mi lesz a vége, azt én sem tudom.

Balt 2017.02.28. 15:31:09

Jelen állapot szerint máris borul a modell, ugyanis az MSZP meg a DK nemigen fog közös listán, de még koordináltan sem indulni, a Momentum meg deklaráltan 2022-re gyúr, ehhez mindenképpen külön indul, bár itt azért inkább sejtek némi simlisséget és valamiféle összefogást, ha mondjunk az Együttel, Párbeszéddel és LMP-vel egyáltalán tudnak országos listát állítani. Az LMP-n kívül erre önállóan nem sok esélyt látok egyiknél sem.

RónaDániel 2017.02.28. 20:03:26

@Balt: nem tudjuk még, hogyan fog indulni az mszp és a dk. Még ők se tudják szerintem. A közös lista valóban erősen kérdéses (noha még az sem kizárt), minimálisan viszont a koordinált indulás valószínűsíthető, az nagyon meglepő lenne, ha mindenhol elindulna egymás ellen a dk-s és mszp-s jelölt.

Hívő hitetlen 2017.06.10. 14:59:33

"a baloldali választókerületek átlagosan valamivel nagyobb lélekszámúak (körülbelül 80 ezer fősek), mint a kormánypártiak (kb. 75 ezer fősek)," A 10 baloldali jelölt által megnyert EVK-ban a választásra jogosultak átlagos száma 75081. Ilyen az, amikor a propaganda legyőzi a szakmai önérzetet és a tények tiszteletét.

RónaDániel 2017.06.10. 16:47:04

@Hívő hitetlen: ilyen az, amikor a trollkodás legyőzi matematikai tudást (és a nyelvtant)
süti beállítások módosítása