Róna Dániel blogja

A magyar foci és a realitás

2017. október 11. 15:53 - RónaDániel

Tegnap kimentem a válogatott meccsre. A szurkolók jelentős része többet szidta az edzőt és az MLSZ-t, mint amennyit bíztatta a csapatot. A sajtótájékoztatón gyászhangulat uralkodott. A Facebook-falamon sok ismerősöm felháborodásának adott hangot. Feltételezem, hogy a közvélemény elsöprő többsége Storck távozását követeli – miközben alig több, mint egy éve még a körúton ünnepelték az emberek az EB-szereplést. Az alábbi bejegyzésben próbálok néhány tényt is hozzáadni a válogatott körüli közbeszédhez.  

foci2.jpg
Forrás mindenhol a Transfermarkt.de. A magyar csoport csapatai mellett összehasonlítási alapnak beillesztettem Izlandot és Szlovákiát, két olyan csapatot, amelyik jól szerepelt a selejtezők során - ám akik ellen valószínűleg még egy hazai pályán elért döntetlent is kudarcnak értékelne a magyar közvélemény. Csak a klubjukban rendszeresen játszókat vettem figyelembe (így kapott Szalai jóindulattal fél pontot, de Nagy Ádám nullát). Topbajnokság: angol, német, spanyol, olasz, francia. Utána plusz jellel a nem topbajnokság, de azért elég erős bajnokság: orosz, holland, ukrán, török, portugál, svájci. Magyarnál erősebb, de egyik előző kategória sem: norvég, lengyel, izraeli, ciprusi, horvát, dán, cseh, amerikai, kínai bajnokság, és a francia-német-angol-olasz-spanyol másodosztály.

Magyarnál erősebb bajnokságban rendszeresen játszik: Gulácsi (német), Szalai (német), Megyeri (német másodosztály), Bese (francia másodosztály), Guzmics (kínai), Kádár (ukrán), Korhut (izraeli), Gyurcsó (lengyel), Nikolics (USA), Sallai (Ciprus). Viszont Megyeri, Nikolics, Nagy Dominik és Sallai együttvéve sem játszottak még 180 percet sem, így nélkülük lett 6,5 a magyar szám. Nagy Ádám, Balogh Norbert, Lang Ádám és korábbi klubjában Stieber csak cserék voltak, szinte sose játszottak ebben a szezonban.

Röviden a lényeg: topbajnokságban szereplő játékosunk csak Gulácsi és félig Szalai, rajtuk kívül egyedül Kádár játszik európai szinten is erős csapatban. Az összes magyarnál erősebb bajnokságban játszó válogatottunk védő vagy kapus, egyedül Szalai és Gyurcsó a kivétel. Tehát miért is Storck hibája, hogy Szalai nélkül alig tud a csapat gólt lőni? Amiben hibázott szerintem, hogy nem hívta be elégszer Futácsot (horvát bajnokság), Kalmárt (korábban dán, most szlovák), Korcsmárt (dán), Komant (török), Pintér Ádámot (német másodosztály), Nikolicsot (noha utóbbi időben már ő mondta le a szereplést), és az utolsó két meccsre Németh Krisztiánt (amerikai) – miközben a magyar bajnokságból behívott néhány olyan játékost, akik még itthon se emelkednek ki (például Márkvárt, Tóth Bence, korábban Kocsis Gergő). Néhány olyan focistánk is van, akik valaha játszottak erősebb bajnokságban, ám már jóval gyengébb játékerőt képviselnek, mint akkor: Gera, Dzsudzsák mindenképp ide sorolható, de talán Lovrencsics és Stieber is. Kleinheisler még elég fiatal, ő esetleg még visszamehet erősebb bajnokságba, de a kazahot még a magyarnál se vettem erősebbnek.

Mindezek fényében a magyar válogatott EB-szereplése óriási bravúr, a mostani selejtezőcsoportos szereplésünk pedig realitás, egyáltalán nem kudarc. A játék persze többször csalódás volt, de – Feröer elleni meccs kivételével – az összes hazai meccsen szerintem kifejezetten jól játszott a csapat a saját erejéhez képest, különösen Svájc és Portugália ellen.  Nagyon remélem, hogy Storck még hosszú ideig a válogatott edzője marad, és hogy a szurkolók jó részének az elvárása közeledik majd a realitáshoz. Szalai Ádámnak mindenben teljesen igaza van.

***

Az, hogy miért tart ott a magyar foci, ahol, az nem ennek a blognak a kérdése - ám egy szempontot a sok közül mégis kiemelnék. Érdemes végiggondolni, hogy hány felnőtt- és utánpótlásedzőnk van, aki úgy ért el valamit külföldön, hogy azt csak a Magyarországon megszerzett tudásának köszönhette: felnőttszinten nem tudnék megnevezni egy példát sem. Dárdai, Lőw Zsolt és még néhányan nagyon ígéretesen indították edzői karrierjüket, de a tudásuk java része éppen a légiósként szerzett tapasztalatukra épül. László Csaba se Magyarországon sajátította el az edzői szakmát. A magyar edzőtársadalom még annyit se ért el nemzetközi szinten, mint amennyit a magyar focisták elértek. Szerintem amíg az utánpótlás-edzők jelentős része nem nemzetközi tapasztalattal felvértezett szakember lesz, addig nem lesz érdemi változás. 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://ronadaniel.blog.hu/api/trackback/id/tr1912954377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

huntejesember 2017.10.11. 16:32:16

A magyar utánpótlásnevelés helyzetének következménye rajzolódik ki az A-válogatott összeállításán és játékán.
Az EB szereplés inkább szerencse(illetve a megnövelt létszám következménye) volt, mint tényleges tudás. Sokaknak nehéz feldolgozni, hogy a futballtörténelmünk köszönő viszonyban sincs a jelennel.

RónaDániel 2017.10.11. 16:46:44

@huntejesember: köszi, teljesen egyetértek, ki is egészítettem kicsit az írásomat ezzel