A mai napon elindítom politikai elemző blogomat. A továbbiakban rendszeresen tervezek publikálni hosszabb-rövidebb elemzéseket ezen a felületen, elsősorban a tőlem már talán megszokott témákban: szavazói magatartás és preferenciák alakulása, a választási rendszer működése, fiatalok közéleti aktivitása, közvélemény-kutatások értékelése, pártok helyzetének elemzése. A blogomon elérhető lesz saját fejlesztésű mandátumbecslő programom is, amellyel bárki könnyedén ellenőrizheti, hogy különböző választási eredmények a parlamenti helyek milyen elosztását eredményeznék.

Miért vágtam ebbe bele?

Több oka van. Az utóbbi években Magyarszágon – sőt, a világban is – sokat romlott a politikai elemzés és a közvélemény-kutatások presztízse. Nem elválasztható ez a politikából való kiábrándulástól, attól az érzéstől, amely annyi emberben munkál: nem tudja, nem érti, mi miért történik körülötte, ezért inkább teljesen elzárkózik a közélettől, cinikussá válik.

A politika iránt intenzíven érdeklődő értelmiség – sőt, néha a politikus is – pedig sokszor hiszi, hogy „intuitív” alapon, a megérzésekre és felszínes információkra hagyatkozva helyesen értelmezi a körülötte zajló történéseket, hogy aztán keservesen csalódjon, összezavarodjon, vagy éppen meglepődjön. Talán soha nem olvashattunk még ennyi felületes, leegyszerűsítő „elemzést”. Olyan időszakban, amikor a politikában sokszor kiszámíthatatlan átrendeződések zajlanak, megdöbbentő választási eredmények születnek, különösen fontos, hogy megbízható, pontos információkat szerezzünk a választók döntései mögött húzódó motivációkról, arról, hogyan látják a választópolgárok a világot, mit remélnek, és mitől félnek. A rendelkezésünkre álló adathalmazt pedig helyesen kell értelmeznünk, meg kell értenünk, hogy az mit üzen nekünk, le kell vonnunk a következtetéseket, és végül megalapozott döntéseket hozni. Állampolgárként, tudósként, politikusként, újságíróként.

Jövendő olvasóimat szeretném meggyőzni arról, hogy a politika, a politikai elemzés és közvélemény-kutatás racionális tevékenység, nem pedig üveggömbjóslás: van értelme mindegyiket komolyan és professzionálisan űzni.  Amire én kísérletet kívánok tenni, az a tudományos megközelítés közérthetőbbé tétele, szélesebb közönséghez való eljuttatása. A néhány soros Facebook-kommentnél alaposabban, alátámasztottabban, viszont a tudományos tanulmányoknál lényegretörőbben, gyorsabban szeretném leírni a meglátásaimat. 

További lökést adott az utóbbi hónapokban felém megnyilvánuló – megtisztelő – médiaérdeklődés is: az alapvetően rövid reakciókon alapuló műfaj mellett szeretnék egy olyan fórumot is, ahol úgy fejthetem ki – kicsit bővebben – a véleményemet, hogy nem kell közvetlenül másokra reagálnom. A választási kampány közeledtével mintha a politikai élet is némileg felpezsdült volna, így talán lesz miről beszélni.

Senkit sem akarok másolni, követni, de ha mégis valamilyen előképet kell keresni, akkor az talán Nate Silver oldala, akinek az amerikai elnökválasztás esélyeit latolgató elemzései igencsak közel álltak hozzám - én is arra kívánok fókuszálni, hogy mi várható 2018-ban a parlamenti választáson. Ez ugyanis az a kérdés, amit az utóbbi időben legtöbbször feltettek nekem újságírók, kollegák, ismerősök. Ezért az első bejegyzésben arra vállalkozom, hogy egy mandátumszimulációt végezzek: felépítettem egy modellt, amely adott szavazatarány mellett becslést tesz a várható mandátumeloszlásra. Természetesen a politológus nem jós, ám talán segíti a tájékozódást és a választási rendszer megértését az első bejegyzésem. 

A cél ugyanis ez: megérteni, és megértetni. Mert a számok beszélnek:)!